68. A Dharma jellemzői (4)

A Dharma éhipasszikó: „jöjj és láss”. A Dharmát nem kell és nem szabad vakhitből elfogadnunk. Ha ezt tesszük, egyik káprázatunkat a másikra cseréljük, mert a vakhit feltételezi a vakságot, a porral fedett szemet, az énhez és szavakhoz való ragaszkodást, a félelmet és az oktalan reményt. A Buddha tanításai során végig hangsúlyozta, hogy szavait vizsgáljuk meg, és azokat alkalmazzuk közülük, amiket értünk és követni tudunk. Ahogyan említettük, a Buddha mindenkihez a saját nyelvén beszélt, és arra bátorított, hogy mindenki a saját képességeinek, lehetőségeinek megfelelően alkalmazza a hallottakat. Bölcs hozzáállás, mert a dogmatikus kényszer, amit más vallások elvárnak követőiktől, félreteszi az értelmet, így megnehezíti a befogadást, felfogást, és emiatt a lélek és a szív odafordulását is. A szabad értelmezés természetesen nem azt jelenti, hogy a saját fejünk után haladva, a Tanítást félreértelmezve kell gyakorolnunk. Ez sem tilos, csak értelmetlen. A szabad értelmezés a hallott igazságok saját úton történő feldolgozását, a saját nyelvi és szimbólumrendszereken keresztüli megértését, saját szocializációs és intellektuális sémák használatát jelenti más, idegen dogmák és merev szabályok alkalmazása helyett. Minden tudat, tehát az öt halmaz alapja és lényege mindenki esetében egyforma, de a felépítmény, a személyiség egyedi, mely személyiség meghaladásához és lebontásához először ismerni és használni kell azt. A buddhizmus nem a természetünktől idegen eszme, hanem nekünk és belőlünk sarjadt, de elfeledtük, és egy történelmi, megvilágosodott személy, a Buddha szavai alapján újra felfedezhetjük. A Buddha arra hívott meg minket, hogy az erről szóló tanítást hallgassuk meg, majd a magunk eszközeivel vívjuk meg a magunk harcát a káprázat ellen, ami a saját tudatunk teremtménye. Legyünk óvatosak, ha bármelyik vallás egy nagy tanítója mindenre tudja a választ, és követésre hív minket, mert ezt még maga a Buddha sem állította magáról. De azt állította, hogy érti a világot, látja a lényeget, felismerte a problémát, ismeri és végigjárta az utat, ami a probléma megoldásához szükséges. Ő megtette, és meghív téged is, hogy ha akarod, megmenthesd magad. Ehhez „csak” a nemtudást kell feloldanod.