A béke nem az indulatok hiánya, és nem is azok kényes egyensúlya, hanem a belátásból eredő be nem avatkozás állapota. A radikális, rezzenéstelen elfogadása az indulatoknak, az egyensúly örök hiányának, a zűrzavarnak vagy akár a rendnek. Nem a dolgoknak való kiegyensúlyozott ellenállás, de nem is a velük való együttlélegzés, hanem a dolgok létezésének elfogadása úgy, ahogyan azok vannak. Mindezt megvalósíthatjuk a tudatban, aztán működünk úgy testben és lélekben, hogy a béke, amennyire lehet, amennyire azt egy ember teheti, megnyilvánuljon rajtunk keresztül.

52. Nem szabad az elme békéjére törekednünk, ha fogalmunk sincs róla, mi az. A valódi gyakorlás (és ezen nem csak a meditációt értem) az elme békéjére törekszik, de passzív módon. Könnyű kimondani, de rendkívül nehéz megvalósítani: az elmét egyszerűen hagyni kell zavartalanul létezni. Semmiképpen nem szabad az érzelmeket és a gondolatokat elnyomni. Ennek következménye csak erőszak és szenvedés. Még ha a lény ismeri is a tökéletes állapotot, az abszolútumot, és sikerül tudatát elnyomással hasonlóvá formálnia, akkor is az addig elkövetett erőszak nyomot hagy művén. Mindez harcot és szenvedést szül, mert ha valamit támogatunk, akkor mást gyötörnünk kell. A gondolatokat, az érzelmeket, a tudat szenvedését, bajait, gyönyöreit és vágyait is hagyjuk békén, csak enyhítsük a hozzájuk való ragaszkodást! Ebből következik, hogy ez nem a szellemi üresség állapota, mert a tudat nem ürült ki, nem bántottuk, nem korlátoztuk.
53. A fogalmak ellen való harcot többször kárhoztattam, de ezek is csak szavak. Egy másik magyarázat szerint meg kell ölni magunkban a Buddhát, hogy így már nem ragaszkodva a róla alkotott fogalmainkhoz, végre megláthassuk őt. Ugyanígy mindennel kapcsolatban el kell pusztítanunk a hozzájuk kötődő fogalmakat, hogy feloldhassuk a tudatunkban és megismerhessük őket. Nehéz a döntés.
54. Annyira egyszerű: a helyes módszert akkor használod, amikor felhagysz mindennel, ami nem működik. Mikor elméd megbékél, mikor az érző lényekkel jól bánsz, mikor gyakorlásod a nirvánába juttat, akkor helyesen élsz, akkor az Ösvényen tartózkodsz. Amúgy nem. Annyira egyszerű: a bódhicsitta a saját megvilágosodásod és minden érző lény megvilágosodása iránti vágy, és egyben a megvilágosodott bódhiszattva állapot. Amikor mindent feláldozol ezért, levágod saját tagjaid, a poklokba mész, eldobsz mindent, ami a tiéd, vagy ami önazonosságodat meghatározza, akkor valóban felébredt benned a bódhicsitta. Amúgy nem.
55. Felmerülhet benned, hogy miért tiszteld és fogadd el a Buddha nyomán, és miért ne inkább kárhoztasd és utáld a szamszárát, a hazugság, a bűn káprázat-világát? Miért érdemli meg a kíméletet és kegyelmet az örvénylő szenvedélyek és gyűlölet hona? De gondolj bele: a káprázat világa a valóságból ered, abban gyökerezik, abból építkezik, és a valóság végtelen benne. A káprázatban, a köd mögött, alatt és felett a valóság lobog, és az érzékcsalódás megszűntével csodálatos tisztasága felragyog.
56. A megvilágosodottak a poklok kínjaiból a menny örömeibe vezetik a lényeket. A bódhiszattvák a pokol szédítő, haragos örvényei, és a menny szikrázóan szép, boldog örvényei között középen haladva vezetik a lényeket. A buddhák mellett a lények a helyükön vannak, és úgy látják a világot, ahogyan az van.
57. A Buddha nagyobb, mint Brahma. Brahma a világok teremtője, a legnagyobb isten, minden kegyelem és lehetőség forrása, mindenek ura. A legnagyobb hatalom, végtelen erő és potencialitás, az evilág és a túlvilág, élet és halál, a szeretet és a gondolat eredete és végső célja. A fogalmak és az érzések megalkotója, az egyetlen valós viszonyítási pont, az egyetlen mérték. A Legfőbb Ok, az első mozgató, aki világra hívta és elindította az Eszmét, megszülte magából az okokat, megtanította őket okozatokat létrehozni, az üres térbe lehelte a fényt, az energiát, és elindította a tovagyűrűző, végtelen bonyolult, egymásba kapaszkodó, és mindennel összefüggő folyamatokat, ezzel létrehozva a világot. A Buddha viszont a karmikus világ talajáról elrugaszkodva, az Ösvényre lépve túllátott az okokon, függéseit eloldotta, és szabaddá téve magát elhelyezkedett a Brahma világának otthont adó tág és üres térben.
58. A külső zűrzavarból a belső harmóniába léptél, a külső sokból a belső egybe. Szép, szép, sokat szerint elérted a célt, ami az ember számára lehetséges. De én azt mondom, csak most kezdődik a kaland, mert nyugalmad és összpontosításod megteremtette a lehetőségét és a kereteit a gyakorlásnak. Most már van remény.
59. A felismert tiszta tudatosságban tartózkodó lény megteremtette magában a mennyeket itt a szamszárában is. A nem tiszta tudatosságban tartózkodó lény a szamszára állapotában van a mennyekben is. Hely, idő, körülmények: oly mindegy. Hogyan korlátozhatná nemességed bármely körülmény a körülményektől való függetlenség megvalósítása közben?