Karácsony felé közeledve beszéljünk a buddhizmus szeretet-fogalmáról. Már írtunk róla a 78. és 161. bejegyzésben, továbbá egyéb helyeken.

A mettá, a szerető jóság, szerető kedvesség a Négy Mérhetetlen része. Azért nevezi a kommentárirodalom „mérhetetlennek”, mert ezeket az érzéseket a világ minden irányába határtalanul ki kell terjeszteni, ez az útja a legjobb időzésnek (brahmavihára). Mérhetetlenek azért is, mert a „nem ártás” gyakorlatok végtelen sok lényre terjednek ki válogatás és megkülönböztetés nélkül. A szeretet adagolása, irányítása biztosan jelzi a „nemtudás” állapotát. A mettá gyakorlása megvéd a rosszakarattól, ahogyan a többi mérhetetlen közül az együttérzés a kegyetlenségtől, az együttörülés a kedvetlenségtől és az egykedvűség a vágytól.

Fontos, hogy a mettá nem szentimentális érzés. Nem a hétköznapi értelemben vett szeretet, tehát nem az individuális vonzódás, a másik iránt érzett vágy, hála, birtoklási szándék, hanem inkább jókívánság, együttérzés, megbocsátás. Annak a felismerése, hogy minden élő és élettelen ugyanabban a sorsban osztozik a létezésben, megjelenik és eltűnik minduntalan, és amíg a karma rabja, addig szenved, mint mi.

Mettá-bhávanának hívjuk a szeretet kibontakoztatását. Elkezdeni legegyszerűbben úgy lehet, ha a harag feladására és a türelem elérésére gondolunk, azonban eleinte nem célszerű egyetlen, a következő kategóriákba tartozó személyre alkalmazni: nem kedvelt, nagyon kedvelt, közömbös személyre, vagy ellenségre, továbbá az érzelmileg vagy szexuális vonzó emberre, vagy egy halottra. Tehát nem kezdhetjük a szeretet kibontakoztatásának gyakorlatát olyan személyekkel, akikhez bármilyen, vonzó vagy taszító érzelmi viszonyulásunk van, vagy éppen semmilyen érzelmet nem ébresztenek bennünk, vagy már nem élnek, ezért „kockázatmentes” a gyakorlásunk. A hagyomány szerint a szeretet kiterjesztésének útja a következő:

- Először is önmagunk felé legyünk képesek szeretet érezni. Kívánjunk magunknak őszintén boldogságot, szenvedéstől mentes életet. Bocsássunk meg magunknak, belátva, hogy nem felébredett, nemtudásban ragadt lényként sosem voltunk akaratunk, érzelmeink teljes birtokában, ezért cselekedeteink súlyát és irányát nem tudtuk önállóan meghatározni. Ez nem a felelősség elhárítását jelenti, csak annak józan belátását, hogy nem vagyunk felelősek a világ bűneiért, de teljesen még a saját tetteinkért sem. A következményeiket természetesen viseljük, de ezt a súlyt nem kell tetéznünk önutálattal.

- Ezt követően terjesszük ki az önzetlen szeretet érzését a tanítóink felé. Rengeteg tanítónk volt életünk során, bár a legtöbbet fel sem ismertük. Ilyenek a szüleink, a barátaink, ismerőseink, az általunk olvasott könyvek írói, a szomszéd, pillanatra látott idegenek, az ellenségeink, állatok, a természet, röviden minden, amit már valaha szándékosan vagy öntudatlanul szemléltünk, és hatással volt ránk. Kiemelten kezeljük a minket szándékosan segítő tanítóinkat, példaképeinket, a nagyra tarott személyeket. Kívánjuk nekik nyitott szívvel boldogságot.

- Ha az előző kapukat már kitártuk, akkor barátaink, családunk következik. Elvileg ekkor még könnyű dolgunk van, de itt már felmerülhet az irigység, és múltbeli események vagy félreértéseink miatt a sértettség érzése is. Ennek ellenére ők még mindig a szeretteink közé tartoznak, ezért viszonylag könnyebb a megbocsátás. Ha az esetleges ellenérzések elengedése megtörtént, nyissuk meg feléjük a szívünket teljes terjedelmében, és kívánjuk nekik is tökéletes boldogságot, szenvedéstől teljesen mentes napokat, és mielőbbi szabadulást a nemtudás és a karma hatásai alól.

- Folytassuk a szeretet kiterjesztését a számunkra közömbös emberek felé. Nehezebb, mint gondolnánk, mert itt ugyan nem ütközünk különösebb ellenállásba, de a vonzalom és a vágy is hiányzik. Ennek ellenére fokozzuk az erőfeszítéseinket, és igyekezzünk a bolygó összes embere felé sugározni a kívánságot, hogy jól, boldogan, szenvedésmentesen éljenek.

- Az előző gyakorlatot terjesszük ki a nem emberi érző lényekre, az állatokra, növényekre, a föld, a vizek és a levegő parányaira, akik kevésbé ködös, vagy egészen ködös tudattal, vagy teljesen tudattalanul, de mind érzik a szenvedést. Érezzük, hogy a világ az éppen jelenlévő élők, dolgok és jelenségek egymástól függő közössége, közös sorssal és végzettel, ami alól csak a bódhiszattvák és a buddhák mentesülnek. Érezzük ezt a közösséget.

- Végül terjesszük ki a határtalan szeretetet és a közösség átérzését ellenségeink felé. Megbánthattak súlyosan vagy könnyen, vagy csak akadályoztak, idegesítettek, zavartak, mindegy, igyekezzünk belátni, hogy senki nem különb a másiknál. A harag minket is megnyomorít, és a szenvek közül a leghatékonyabban távolít el a megvilágosodástól. De még ezen is túl lássuk be, hogy a szeretetet és a jókívánságokat az élet minden szereplője megérdemli, mert csak karmáját teljesíti be, és ha a nekünk okozott hatás alapján osztjuk fel a világot, akkor énközpontúságunk azon kívül, hogy megmérgezi az életünket és a környezetünket, még ráadásul az ostobaság állapotában is tart minket. Ennek ellenére ez a gyakorlat nehéz, ezért a hagyomány az alábbiakat tanácsolja a szeretet ellenségekre való kiterjesztésének nehézsége esetén:

1. Gyakoroljuk kitartóan.
2. Gondoljunk a harag érzésének kozmikus értelmetlenségére.
3. Keressük a másik jó tulajdonságait.
4. Ne fordítsunk figyelmet a harag érzésére, ne engedjük növekedni.
5. Tekintsük karmikus eredetűnek az illető magatartását, és sajnáljuk, hogy hatása is karmikus lesz.
6. Vegyük észre, hogy az ellenség önmagunkban van, így a szenvedés okozója nem a másik ember.
7. Gondoljuk meg, hogy a harag eltávolít a megvilágosodástól.
8. Idézzük emlékezetünkbe, hogy a már megvilágosodottak is mentesek voltak a haragtól, máshogyan nem érhettek volna célt.
9. Képzeljük el, hogy más helyzetben az illető akár a barátunk is lehetett volna.
10. Érezzük, hogy a harag feloldásával seregnyi jótétemény ér minket és haragosunkat is; jobb testi állapot, egészség, tisztább és könnyebb lélek, felszabaduló idő.
11. Bontsuk elemeire a haragot, és nézzük meg minél apróbb részleteiben, mire is haragszunk, milyen testi, lelki elemre, milyen eseményre, mely pillanatra. A vizsgálat során a harag általában nevetségessé válik.
12. Adjunk ajándékot haragosunknak, keressük, ismerjük meg, és ha ő továbbra is ellenséges, mi akkor is megnyugodhatunk magunk felől, és már tisztán tanulmányozhatjuk közös karmánkat.

A mettá kiterjesztésének nem csak az elért béke az eredménye, hanem az Ösvényen való könnyebb haladás is. A legnagyobb akadályok egyikét hárítottuk el. Hatékonyabb lesz az összpontosításunk, az elmélyedésünk, a képzetünk, a tudatunk fellélegzik. Ha már kifejlesztettük a szeretetet, küldjük el a tér minden irányába, majd körbe és mindenfelé. A hagyomány háromféle módon ajánlja az irányítást:

1. Ötfelé: minden lény, minden lélegző, minden teremtmény, minden személy és minden léthez kötődő felé.
   2. Hétfelé: minden nő, minden férfi, minden nemes, minden nem nemes, minden istenség, minden lény, minden kitaszított felé.
   3. Tízfelé: minden irányba hatóan kelet, nyugat, észak, dél, délkelet, délnyugat, északnyugat, északkelet felé, fölfelé és lefelé, és ezekbe az irányokba a létezők előző öt és hét csoportja felé.

Boldog, szeretetteli Karácsonyt kívánok!