A jógát is három részletben tárgyaljuk, és a harmadik rész szolgál majd az eredeti, nyolcfokozatú jóga ismertetésére. Ám azért, hogy ehhez az izgalmas részhez elérkezhessünk, előtte két bejegyzésben ismertetjük az alapokat is.

A jóga a számkhjában kidolgozott elmélet gyakorlati megvalósítása. Ha a számkhja a szaktudás, a jóga az elvégzett munka. A hindu hagyomány szerint Krisna adta tovább, így került az emberekhez (lásd Bhagavad-gíta). Legfontosabb összefoglalója Patandzsali Jóga-szútrája, melynek szakavatott fordítását és magyarázatát, két korábbi Tanárom nagyszerű munkáját, a következő linkről lehet letölteni, egyben Isvarakrisna Számkhja-Kárikájával:

https://mek.oszk.hu/00500/00586/;  továbbá még egy magyarázat Swami Vivekanandától:

https://mek.oszk.hu/00100/00119/00119.pdf.

A jóga szó jelentése „igába fog”, „összekapcsol”, „leigáz”, „birtokba vesz”. A jóga szútra szerint a jóga a tudat tevékenységének és szétszórtságának a megfékezését, a csapongó tudat megfegyelmezését jelenti, mely definíció eredetijében szerepel a niródha szó, ami kemény megfékezést, elnyomást, leszorítást, kiirtást is jelent. Tehát a jóga elsősorban iga, amit a tudatra helyezünk. A másik jelentése enyhébb, de nem könnyebb utat jelöl, az egyesítést, amire a számkhja és a jóga rendszere nem a jóga, hanem a szamjóga szót használja. Ezért a jóga a romantikus, nyugati elképzelésekkel ellentétben nem az isten és az ember, a világlélek és a belső fény békés egyesítésére törekszik, hanem éppen a különválasztásra, purusa és prakriti végső megkülönböztetésére, a kötődés eltépésére törekszik, és mindehhez nehéz és radikális módszereket kínál fel. Átman és brahman egyesítése inkább a Védákra, és a majd későbbiekben tárgyalt védántára lesz jellemző.

A jógát és a számkhját szokás megvádolni ateizmussal és materializmussal, ami természetesen nem igaz. Nem csak azért, mert védikus alapúak, hanem főleg azért, mert egy materialista nem töltötte volna a teljes életét aszkézissel egy szellemi cél eléréséért. Az ateizmus pedig jellemzően európai fogalom, választóvonal, de a hindu bölcseletekben ez nem alapvető kérdés. Minden hindu úgy tartotta, hogy a valóság szellemi természetű, de azon túl kevésbé foglalkoztatta őket, hogy istennek, szellemi intelligenciának, teremtő erőnek, vagy bármely másnak felcímkézzék, mert őket nem a végső valóság kiismerhetetlen milyensége, hanem megismerhetőségének lehetőségei foglalkoztatták, mint majd a Buddhát is. Ezért a jóga egyik megismerési lehetőségként az isten iránti odaadást is megnevezi, de nem üdvözülési célból, hanem a tudás megszerzésének egyik módszereként. Isten itt nem világteremtő, mozgató, és lelkeket megítélő, jutalmazó vagy büntető entitás, hanem a legmagasabb szellemi szinten lévő purusa (Ádi-purusa), aki képes segíteni a többi purusának, ha azok is segítenek magukon.

A tudat megfegyelmezése

A jóga a tudati aktivitást akarja megfékezni és leigázni, aminek a neve csitta-vritti. A csitta a tudat, ami a manasz, az ahamkára és a buddhi együttese. A csitta tövének jelentése „megragadni”, „tudni”, „észlelni”, tehát a tudat a gondolkodás, képzelet, emlékezés és értelem képességeit is jelenti. Fegyelmezettségi szintje ötféle lehet:

• tompa és zavarodott, melyben a szattva és a tamasz együttes hatása érvényesül (lásd számkhja IV. Traigunja);
• szétszórt és csapongó, melyben mindhárom guna hatása érvényesül;
• izgatott, feszített, szattva és radzsasz hatása;
• egyfókuszú, koncentrált, melyben a szattva uralkodik;
• lefogott, melyben a gunák hatása már nem érvényesül.

A vritti működést, állapotot jelent, tehát a csitta-vritti egyszerre tudattartalom és tudati tevékenység, egyszerre állapot és működés, mert a hinduk szerint statikus dolgok nem is léteznek: minden folytonosan mozog és működik. A tudattartalom nem más, mint a tudat működése által létrehozott jelenség. Ötféle csitta-vritti létezik:

• Pramána – helyes megismerés: Módja lehet személyes tapasztalás, következtetés vagy az igazság szava, ami itt jellemzően a védikus kinyilatkoztatás.
• Viparjaja – téves megismerés, a pramána ellentéte: Gyakran a vikalpával fertőzött pramána.
• Vikalpa – képzelődés, fantázia: Üres, tartalmatlan és megalapozatlan tudattartalmak felmerülése.
• Nidrá – álom, alvás: Gyakran a vikalpával fertőzött szmriti.
• Szmriti – emlékezet: A korábban tapasztalt dolgok el nem engedése.

Fontos, hogy a vrittiket nem a csitta tapasztalja, hanem maga a purusa. A csitta a prakriti terméke, melyben a purusa önmaga tükröződéseit látja, mint egy zavaros, szél által korbácsolt tóban. Ha a vrittiket megfékezi, és a hullámok elcsitulnak, végre megpillanthatja a vízben valós önmagát.

A vrittik megfékezésének két módja van:

• Ismétlés, tanulás, elszánt és fegyelmezett gyakorlás, rendszeres szellemi erőfeszítés.
• Vágynélküliség, szenvedélymentesség, elfordulás a világi dolgoktól, az érzékek uralása.

A kettő egymást feltételezi és erősíti. A test pusztulásra van ítélve, a purusát ahhoz csak a karma köti, ezért el kell érnie, hogy ura legyen a testének, ne a szolgája, és ennek az elérése a jóga végső célja.