Nagyon mély a végső igazság, nehéz megérteni és lehetetlen megtanítani!

Az elme békéjének négy szintje létezik:

• Hétköznapi békétlenség, nemtudás.
• Elfordulás a szamszárától, annak elutasítása, és a nyugalom megtalálása érdekében a Tanítás hallgatása.
• Leszámolás az anyaggal és a tárggyal, a névvel és a formával, ilyenkor már nem szennyez a jelenségvilág. A tudat teljes egészében a Dharma felé fordult. Ilyenek a bóddhiszattvák és a beérkezett gyakorlók.
• A Dharma és a tudat már egy: a tudat a Dharma és a Dharma a tudat. Már nem létezik külön a Dharma és a tudat. Mikor az egyik ragyog, a másik látszik, és mikor az egyik felmerül, a másik megjelenik. Ilyenek a buddhák.

Az érző lények válhatnak buddhává, de a buddhák nem válnak buddhává.

Az érző lények fejlődnek és törekednek, és a buddhává válók megmentik az érző lényeket. De a buddhák nem mentenek meg senkit.

Az érző lények látják a különbséget a buddhák és a nem buddhák között. A fejlett érző lények már nem látják a különbséget a buddhák és a nem buddhák között. A bódhiszattvák környezetében már nincsenek különbségek. A buddhák környezetében nincsenek sem különbségek, sem egylényegűségek.

Az érző lények nemes tevékenysége jobbá teszi az ég alatti és az ég feletti világot. A buddhák tevékenysége maga a világ.

Sokan gondolják, hogy meditálnak, tanulnak, gyakorolnak, és majd ők megvilágosodnak. Aki erre törekszik, abban felmerül az „én”, a „haladás” és a „megvilágosodás” fogalma. Mennyi felesleges út, mennyi kárba veszett energia!

Mások megértik a különbségek látszat-voltát, átlátnak a jelenségeket takaró fátylakon, és az ő megvilágosodásuk segíti célba érni a többi érző lényt. Felismerik, hogy nincs mit elérni, mert a szamszára és a nirvána nem különbözik. Aki erre törekszik, abban felmerül az „érző lény” és a „megvilágosodás” fogalma. Mennyi kudarcra ítélt törekvés, mennyi elpazarolt szent indulat!

Megint mások tudják, hogy nincsenek érző lények, ezért nem-tevékenyek, ismerik a világot, ezért nem küzdenek. Ők tiszta tudatú, megbékélt, szent lények lesznek és megvilágosodnak. Aki erre törekszik, abban felmerül a „megvilágosodás” fogalma. Mennyire nehéz szabadulni az „énnek” ebből az állapotából!

A buddhák nem törekszenek, mert nincs mit elérni. Mivel nincs, amit meg kellene érteni, nem fejlődnek. Mivel nincs kit megmenteni, nem szentek. Nincsenek kötöttségeik, nem fogja őket a karma, nem jutottak el sehova, mert nincs, aki eljuthatott volna.

Ez a Fejlesztés Nagy Útja, ez az Ösvény. A megvilágosodás után kezdődhet a Nagy Tevékenység. A gyakorlás folyamatosan megtörténik, nincs előtte, nincs utána, nincs alatta, nincs fölötte. Aki ezt megérti, annak közel az ellobbanás.