Soha nem reagáltam közéleti eseményekre. Az általános, az élet valóban fontos, egyetemes jelenségei érdekelnek, és lehetőleg a Dharma Tanítása mentén igyekszem megnyilvánulni. Egy friss, napokban történt eseményre mégis teszek egy rövid észrevételt, mert a korra jellemzőnek, általános érvényűnek ítélem a belőle levonható következtetéseket. Hangsúlyozom, az esemény fő- és mellékszereplőivel személy szerint nincs problémám, hiszen mind csak jelenségek vagyunk, sok boldogságot és jó egészséget kívánok nekik, de az ügy túlmutat rajta és rajtunk. Sem jobbak, sem rosszabbak ők bármelyikünknél, megtörtént és megtörténik mindez rendszeresen. Az esemény Varga Viktor vitézzé avatása, és bepillantást enged világunk uralkodó folyamataiba.

Az észrevételem:

Amikor a kultúra nélküli ember bármely korban próbálta kitalálni, hogy milyen módon válhat egy valódi és nemes eszme képviselőjévé, akkor szükségszerűen giccses és hazug formát öltött, mert csak a külsőségeket ismeri fel. Teszi mindezt jellemzően akkor, amikor választása egyben a működésének kényszere okán szintén kultúra nélküli mindenkori világi hatalom iránti lojalitásként jelenhet meg, és szolgálata a hatalom részéről kifizetődik. A kultúra nélküli szereplők aztán példaként, a siker és érvényesülés bajnokaiként, velük a kulturálatlanság divatként, majd gondolatként, végül vallásként jelenik meg a tömegek előtt, akik nem ismervén mást, földig hajolnak előtte. A hatalom megtartása érdekében kreált hamis külsőségek tömegek számára válnak követendővé, teljesen elválnak az eredeti tartalomtól, amit valaha képviselni születtek, és a giccsből, üres szólamokból, aljas hatalomvágyból egy tákolt eszme, majd hivatalos elvárás sarjad. A spektákulum felemelkedik. A tömegember eleinte még érzi a hamisságot, de érdekeit és vágyait oly sokszor elégíti ki a nemtelen hírességek csillogó, vonzó, de talmi élete, hogy elfelejti, el akarja felejteni a csalást, és öntudatlanul a ködvilágba hanyatlik. Ezzel együtt, a jelenség természetéből adódóan, az eredeti, valós, ezért nehéz és kevesek által követhető eszméket képviselők a tömegek ellenségeivé, lázadóvá, az üresfejű, kultúra nélküli szereplők pedig szószólóvá és a nemes jellemek ítészeivé válnak. A kultúra nélküliség és az ostobaság a hozzáértés és az új erkölcsösség kötelező feltételeiként beépülnek a tömegek identitásába, és az új bírák lesújtanak az eszmék valódi hordozóira. A kör bezárul, a kultúra kiszorul a hatalomból, mert a kultúra és a hatalom az eddigi korokban és ezután is antagonisztikus ellentétben állnak egymással. Eszméink igazságait mindig is csak a hatalomtól távol álló vagy éppen az általa üldözött kevés értők viszik tovább az új korokra, vagy veszítik el, ha nem marad elég erejük. Ám szerencsére a kultúrát eddig mindig sikerült kimenteni a tömegek karmai közül, továbbá mégiscsak jó hír, hogy csak kevesek birtokában marad, mert ha egyszer megszereznék a tömegek, akkor lezüllesztenék és felzabálnák azt is, nem csak a részükről valóságként felismert üres és rothadt külsőséget, a nemes valóság torz utánzatát.