A buddhizmus alaptétele a függő keletkezés tana (pratitja-szamutpáda). Már többször említettük ezt a tanítást, jelentősége és végtelen mélysége miatt a későbbiekben részletesen kifejtésre kerül. Lényege, hogy minden dolog és jelenség okok és következmények láncolata, egymást feltételezik, és az összefüggés megszűnésével a dolgok léte is véget ér. Az egymásba-fonódottság, mint a létezés feltétele azt is megmutatja, hogy semminek nincs önléte, magánvalója, minősége, tehát alapvetően üresség-természetű. A hosszú a rövidhez, a kicsi a nagyhoz, az élő a nem élőhöz képest birtokol minőséget, önmagában tulajdonságok nélküli. De ez nem nihilizmus, mert ami rögzített tulajdonságok nélküli, az egyben a végtelen potencialitást is magában hordozza. A Buddha ezen is túlmutat, és a teljes üresség és a teljes telítettség, a folyamatos mozgás és a végső mozdulatlanság végletein túl felmutatja, hogy a valóság a szavakon túl, a fogalmaink lebontása után található. Ez a tanítás nem tagad semmit, elismeri a létezést, még az önálló, elkülönített létezést is, és a létélményt sem tekinti hamisnak. Elfogadja a tapasztalatot, mint elsőrendű lehetőségét a tanulásnak és a megvilágosodásnak, de felhívja a figyelmet, hogy viszonyulásaink valójában függések, és ezek megragadása szenvedést, dukkhát okoz.

A függések rendszerének teljes, mindent átfogó hálóját, egy hindu képet használva, Indra szövedékét csak a megvilágosult látás ismeri fel, a hétköznapi, megtévesztett tudatosság erre képtelen. Ez a szövedék a jelenségek világa, ahol a kategóriáknak nincs saját valóságuk, de mégis a valóságon alapulnak. Másképpen: a kategóriáknak nincs önlényegük, de a létük minden pillanatával a lényegről tudósítanak.

Rövid és hosszú, nagy és kicsi, élő és élettelen egymással összeolvadva léteznek, bár különállóak, hatnak egymásra, és mind magában birtokolja az összeset. A függő keletkezés nem homályosítja el az igazságot, hanem maga az igazság. A dolgok és jelenségek valóságának megértése megalapozza az ürességük felismerését. Aki ezt nem érti, bármennyit is tud, nem ismerheti fel az igazságot. 

58. Önazonosnak hiszed magad, pedig még az időjárás, az étel, a többiek véleménye, a neveltetésed, képzeteid, körülményeid is állandóan megszabják hangulatod és késztetéseid. Viszonyulásaid és függéseid ne csak a nagy dolgokban vedd észre, lásd meg a hétköznapokban is, aztán apró lépésekkel haladva csodálkozz rá a létezés természetére.
59. A végső valóságról és a dolgok igaz természetéről nem jelenthető ki semmi, nem állítható semmi. Ha meg akarsz ragadni valamit ezekkel kapcsolatban, hibát követsz el. A megragadás az, ami a megvilágosodástól elválaszt minket. Minden kijelentés, minden állítás fog, tapad. Éber tudatossággal nézd a világot, nézd magadat, és ha már elég bölcs vagy, akkor már csak azt nézd, amit a világ kelt fel benned.
60. A test-halmaz megragadása elhiteti, hogy a tested te vagy, vele születtél és vele halsz. Az érzés-halmaz megragadása elhiteti, hogy a dualitás létezik, a dolgok saját, állandó minőséggel rendelkeznek, amihez alkalmazkodnod kell. Az észlelés-halmaz megragadása elhiteti, hogy a dolgok megjelenési módja állandó, és neked tudomásul kell venned őket, mert meghatároznak téged. A késztetés-halmaz megragadása elhiteti, hogy reagálásod eleve szabott, a következmények az eleve létezők miatt törvényszerűek. A tudatosság-halmaz megragadása elhiteti, hogy észleléseid és az azokra válaszul született késztetéseid összessége egy „ént” alkot, mely, bár a halmaz folyamatos mozgásban van, mégiscsak stabil és örök. Az „én” megragadása elhiteti, hogy ennyi vagy.
61. A balga aztán eltéved, és a saját csodálatos, kivételes „énje” helyett a rendkívüli, kivételes halmazaival foglalkozik. Régen illúzióiba, most felülemelkedettségébe szerelmes. Korábban énjét, most éntelenségét isteníti.
62. Semmit nem kell igazolnod, semmit nem kell felmutatnod. Nem kell világot másik világra váltanod. És főleg nem kell ragaszkodásaid helyett a nem-ragaszkodáshoz ragaszkodnod.
63. Folyamatosan viszonyulunk, magunkat, eredményeinket másokhoz és más jelenségekhez mérjük. Ilyen szempontból a meditáció nem lehetne munka, miközben mégiscsak erőfeszítés. Nagyon nehéz megtalálni a középutat, az egyensúlyt, végig fenntartott éberség szükséges a gyakorlás során.
64. Az a gondolat, érzés, dolog vagy jelenség, amit nem éberen figyelsz, amihez hozzátapadsz, legyen bármilyen apróság, megragad és magával ránt, mint a zúgó folyó.
65. Ha a tökéleteshez ragasztod magad, tökéletes leszel. Majd abba kapaszkodsz rémülten, ám hiába, mikor eljön a halál. Teljesen mindegy, hogy tökéletes vagy tökéletlen leszel. Csak szavak és viszonyulás, semmi több.
66. A hétköznapi bölcsesség: amihez ragaszkodsz, az vagy, ha a szenvedéshez ragaszkodsz, akkor az, ha a megoldáshoz, akkor az. A felülemelkedett bölcsesség: bármihez ragaszkodsz, az „éned” elkülönültsége megnyilvánul, és végül is csak a ragaszkodáshoz ragaszkodsz.
67. A hétköznapi bölcsesség: a vágy szenvedés, a kötődés szenvedés, a ragaszkodás szenvedés, ezért el kell engedni őket. A felülemelkedett bölcsesség: a vágyat, a kötődést, a ragaszkodást békén kell hagyni, mert az ellenük folytatott küzdelem vágy, kötődés és ragaszkodás.
68. Amit kívánsz, veled marad. Amit elutasítasz, veled marad. Ha kívánsz és elutasítasz, magaddal maradsz.
69. Amit elengedsz, megszűnik. Már csak az elengedést kéne elengedni. Már csak az elengedőt kéne elengedni.
70. Az ideális gyakorlás iránti vágy is válhat rabsággá. A buddhaság is válhat kényszerré. A szent is unhatja állapotát. A szamszárában is lehetünk boldogok. Ne várd, hogy eredményeid majd megőriznek.
71. Még a törekvés is feltételekhez kötött körülmény. Törekedjünk, de ismerjük fel, hogy az is korlátozott.
72. Az „üresség” sem „én”, az „üresség” elképzeléséhez való ragaszkodás is ragaszkodás.
73. Az utad elején bátran törekedj és ragaszkodj. Ha egyszerre akarsz minden kötöttségedtől megszabadulni, ott fogsz állni az Ösvény elején pőrén, fegyvertelenül, eszközök nélkül.
74. A tapasztalat megragadása, a szentség megragadása, a Nemes megragadása, a Buddha megragadása, a megvilágosodás megragadása, az Isten megragadása – csak megragadás.
75. A szépség tapasztalása, a szentség tapasztalása, a Nemes tapasztalása, a Buddha tapasztalása, a megvilágosodás tapasztalása, a nirvána tapasztalása, az Isten tapasztalása – csak tapasztalás.
76. Az emberek ragaszkodnak a különleges dolgokhoz. Fontosak nekik a nagy ívű, mély benyomások, sorsfordító tapasztalások. Szeretnek szert tenni időnként nagy belátásokra. De a legjobb, ha csak úgy csendesen, hétköznapian szemlélődünk a világ felett, nézegetjük a dharmákat, és belátással éljük egyhangú napjainkat.
77. Ha már beláttad, hogy sehová nem vezet a bölcsesség megszerzése, és kitartóan gyakorlod az elengedést, vigyázz, mert abból is lehet kényszer. A belátás, ha megkötöd, emlékké válik, majd tapasztalattá, az pedig véleménnyé, nézetté, és kész a baj. A belátásodat tanítsd meg, hogy felismerje: a dolgok csak e pillanatban vannak.
78. Bármit akarsz elérni, szelídíteni, nevelni, figyelve, csendben, türelemmel tedd. Amit erővel ragadsz meg, az elkeseredik, megijed, torzul, és elrejti magát. Ez vonatkozik saját magadra is.
79. Egészen addig kell elengedned mindent újra és újra, amíg már többé nem várod el semmitől, hogy legyen másmilyen.